TÖRTÉNET
Szinopszis
Egy kommunista országban vagyunk az 1950-es években. Az önkényuralom a tetőfokára hág. A törvények gyakran szigorodnak, és a rendőrség szabad kezet kap, hogy a gyanús elemekkel szemben belátásuk szerinti erőszakot alkalmazzanak. Az elboruló elméjű diktátor utolsó rendeletében egyszerűen betiltja a zenehallgatást.
Szabó, a főhősünk, egyszerű polgár. Hazafelé menet tanúja lesz annak, hogy a rendőrök kíméletlenül elbánnak egy fiúval, aki tudta nélkül megszegte az új törvényt. Bár Szabónak nincs elég bátorsága ahhoz, hogy szembeszálljon a rendőrökkel a fiú védelmében, otthon az ezredik igazságtalanság utáni elfojtott düh kihozza belőle a dacot, és felteszi a gramofonjára a kedvenc opera áriáját, veszélyesen hangosan.
Nem is kell sokat várni, erőszakosan dörömbölnek az ajtón: a két rendőr ráront, hogy azonnal kapcsolja ki a zenét. Szabó először megijed, és engedelmesen elteszi a lemezt.
A rendőrök elmennek, de ekkor megint fellángol Szabó lelkében a rebellisség, és újra felrakja a lemezt. Egy besúgó azonban beárulja Szabót a rendőröknél, akik visszatérnek. A férfi úgy érzi, hogy saját otthonában kell megvédenie magát, akár egy koncepciós perben, és azt hiszi, hogy ezúttal nem lesz kegyelem. Csakhogy a vele szemben álló őrmesterben megérzi a bizonytalanságot a zenét betiltó rendelettel kapcsolatban; Szabót csak ez menti meg a rangidős tiszttel is már-már szembeszálló tizedestől, aki felettesénél vérszomjasabb, és legszívesebben azonnal elvinné az árulót. Szabó az őrmestert a törvény feletti elméleti vitába csalogatja be.
A kialakuló szópárbajban az agymosás ellenére is ideológiailag bizonytalankodó őrmester nem képes felvenni a versenyt Szabó kifinomult intellektusával és érvelésével. Egy idő után Szabó már elhiszi, hogy győztesen kerülhet ki ebből a helyzetből, és megmentheti a törékeny szabadságát és lemezét.